Ez egy pillanatnyi állapot
A villámrajttal induló Kaposvárnál továbbra is a nyolcba vágynak.Három győzelem, egy vereség. Harmadik hely a tabellán. Nem csoda, hogy föld felett járnak Kaposváron a drukkerek. Nehéz idők után ismét komoly célokért küzdhetnek? A bb1.hu riportja
- Ez egy pillanatnyi állapot - ránt vissza mindenkit a földre Fekete Ádám edző, amikor a sikersztori számmisztikai oldalával szembesítjük. - Természetesen örülünk annak, ahogy a tabella kinéz és különösen értékesnek tartom a két idegenbeli győzelmet, amelyeknek ebben a bajnokságban kiemelten nagy értéke lehet. Messzemenő következtetéseket levonni azonban nem szabad. Vannak közvetlen riválisaink, akik nagyon nehéz sorsolással vágtak neki a bajnokságnak, pár forduló még kell, amíg a valódi erőviszonyok köszönnek vissza a rangsorból.
A csapatszellemmel nagy gond nem lehet arrafelé. A játékosok a pályán kisegítik egymást, azon kívül pedig főzőversennyel, vagy éppen filmforgatással ütik el az időt és kovácsolják egységgé a játékosállományt.
- Akár a magyar, akár a külföldi játékosokat nézem, csak az elismerés hangján tudok beszélni mindenkiről, ráadásul az egyensúly, a hangulat, az összkép is remek. Mindenki teszi a dolgát, úgy érzem, a csapatszellem tökéletes. Emberileg rendben vagyunk.
Emberileg tehát minden rendben a somogyiaknál, de érdekes lehet az is, hogy mennyire jött meg az étvágy a Monok Tibor által kiválóan menedzselt, többször megmentett, és gatyába rázott együttesnél.
- Vannak vágyak és persze álmok is - mondja a tréner. - Sok van még hátra, nehéz és fontos meccseink jönnek, hogy mást ne mondjak, a következő körben Pécsre megyünk. A bajnokság előtt a nyolcba jutást tűztük ki célul, annak meg kell lennie. Tudjuk persze, hogy sokan pályáznak erre, rendkívül kiegyensúlyozott a bajnokság. Én azonban hiszem, hogy a mi csapatunknak a nyolc között a helye, arra viszont nem vállalkozom, hogy megjósoljam, azon belül hova fogunk odaérni.
Fekete Ádám légiós-választásait sok edző és csapat megirigyelhetné. Elég, ha a korábbi években a csapatnál játszó Cunningham-re, Fey-re, Raivio-ra, vagy éppen Wilson-ra gondolunk. És akkor itt a mostani csapat: Swanston, Dunn, Spica.
- Egy légiósnál legalább annyira fontos az emberi oldal, mint a játéktudás. Rendben vagyunk ezen a téren. Dunn három évet játszott ugyanabban a francia csapatban. Sejtettük, hogy emberileg sem lehet vele gond, kiegyensúlyozott statisztikáját pedig megismétli nálunk. Szerintem benne még több van. Térdsérülése hátráltathatta. Spica-ban nagyon bíztam, extra produkciót nyújt, talán felül is teljesíti, amit vártunk. Swanston produkciója hullámzó, de róla sem tudok egy rossz szót sem mondani. Benne van az extra, ráadásul tökéletesen illik a csapatba.
Pál T. Gábor