Van fény az alagút végén

Tisztelt Olvasóközönség!

A november 7-én megjelent Rátgéber: Tragikus a magyar utánpótlás helyzete interjú számos jogos kritikával illette a magyar kosárlabda utánpótlást, ugyanakkor a helyzetnél tragikusabbnak tartjuk, hogy az egyetlen nevesített negatív példa a mi sportegyesületünk, azaz a PVSK volt. Tragikusnak és sértőnek tartjuk, hogy pellengérre lettünk állítva. A PVSK egy olyan műhely, amely felelősségteljesen, évtizedes hagyománnyal rendelkezve, amikor kevesebb forrás/lehetőség állt rendelkezésre, akkor is helytállt. És most, amikor az ismert társasági adótörvény egy plusz esélyt ad, akkor természetesen nem csökkenteni, hanem növelni igyekszik a munkájának a hatékonyságát.

Rátgéber László nem első alkalommal szólította meg méltatlan módon a PVSK-t nyilatkozataiban, megnyilvánulásaiban. Mint a PVSK Férfi Kosárlabda Utánpótlás Szakosztályának vezetője a cikk megjelenését követően személyes beszélgetést kezdeményeztem, hogy ezeket a dolgokat tisztázni tudjuk. Az Akadémia képviselői igen, de Rátgéber László a megbeszélésen nem jelent meg. Levelemmel nem célunk sem az odamondogatás, sem a rivalizálás, mindössze tiszta vizet öntenék a pohárba a megjelent ködösítéssel szemben.

A PVSK közel 100 éves múltra tekint vissza, a Sportkör értékeit elfogadó szülőknek és gyermekeknek lassan száz éve nyújt lehetőséget a sportolásra, ezért nem is kérdés, hogy fent fog és fenn tud maradni. Túlzás nélkül állíthatjuk, ahhoz, hogy a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége Pécs városát „A kosárlabda fővárosa" címmel tüntette ki, a PVSK nagy mértékben hozzájárult. Büszkék lehetünk arra is, hogy a forrásai nem a helyi másik sportszervezet rovására, hanem amellett kerültek a városba, mert az a TAO-s lehetőség, amit ők kaptak, és az, amit mi, az egymáshoz adódik, nem pedig egymásból kivonódik. A mi gondolkodásunkban a gyerekek, a sportág, a sport és a klub az értékrend, senkinek az öncélú gondolkodása nem kaphat helyet. Az ország kosárlabda struktúrájában kívánunk egy értékes pozíciót betölteni, nem pedig helyi szinten rivalizálni. Mi az ország kosárlabda térképén szeretnénk markánsan jelen lenni, és úgy gondolom, ez részben sikerült is, hiszen lány vonalon Varga Ferenc révén már több évtizedes munka áll mögöttük, és elég az eredményekre, az A-csoportos PVSK-nevelésű játékosokra ránézni. Az újjászervezett fiú vonalon természetesen több idő kell, de a munka itt is folyik, nem is rosszul.Úgy gondoljuk, hogy az utánpótlásban összefogással, a TAO adta lehetőségekkel, a szakembereink által biztosított fejlődési és fejlesztési lehetőségekkel tud a sportág előrébb lépni az egyébként valóban rózsásnak semmiképp nem mondható helyzetéből. Örülnünk kellene annak, hogy még további gyerekeket tudtunk így bevonni a kosárlabda utánpótlásába, nem is kis létszámban, hiszen például nálunk 400 gyerek kosarazik, fiú és lány vonalon. Ez még fokozható, de ehhez nélkülözhetetlen az ésszerű gondolkodás, hogy a terem és egyéb lehetőségek, adottságok között maradjunk.Rátgéber László fő irányvonalakként, a fejlődés szegmenseiként a tömegesítésről, az edzőképzésről és az infrastruktúráról tett említést. Ezen a csapáson haladnék én is, kezdve a legtöbbeket érintő kérdéssel.

A tömegesítés. Nem csak ránk nézve tartalmaz valótlanságot és sértőt az interjúnak e témával foglalkozó része. Sajnálatos, hogy míg a tömegesítés az egyetlen tematika, amit szenzációsnak tart Rátgéber, méltatlanul elfelejti megemlíteni az előzményeket. Mondatával, miszerint az szenzációs, hogy 2012. január elseje óta dolgoznak és ezalatt negyven csapatot sikerült kiállítaniuk, valóban szép eredményt tálal, csak az oda vezető többéves múltról felejt el említést tenni. Olyan, mintha a negyven csapat nagy része 2012 januárja előtt nem is létezett volna. Kihagyja a történetből a lényeget, hogy ez a tömegesítés egy sok évtizedes múlttal rendelkező városi Sportiskola, majd TÁSI, aztán PVSE adminisztratív úton való Rátgéber Akadémiába navigálása, irányítása útján történt. Mivel ez egy városi döntés, ezt tudomásul kell venni, de elhallgatni nem egyenes. Nem csak az anyagilag és szakmailag is ezt a folyamatot segítő PVSK-ra, de a jelenlegi kollégáira és az ott sok évtizeden át dolgozókra nézve sem tisztességes! Nagyon sok munka volt azt a sok iskolát bevonni, azokat a versenyző csoportokat fenntartani, és például a PEAC férfi kosárlabdázását fenntartani, amit az NB I-be juttatott a város, a PEAC és a PVSK. Ékeskedni a jelenlegi csapatokkal, de erről egy mukkot sem mondani... Ez egy felállt rendszer volt, ami éveken át formálódott és fejlődött Pécs városában, és aminek vitathatatlan érdemei vannak! Rátgéber László azt sugallja, mintha 2012 óta jól dolgoztak volna, és mintha azóta történt volna minden: ez a gond.

Más részről, ha nekem Akadémiám volna, és ha a tömegesítés kapcsán a városomról beszélnék, akkor engem boldoggá tenne a létezése, és semmiképp sem hagynám ki azt a műhelyt, sportszervezetet, amely több száz gyereket foglalkoztat. Tehát az én szememben a helyes válasz erre a kérdésre, hogy ebben a városban sokrétű lehetőségei vannak a gyerekeknek. Illett volna 1000-1200 gyereket említeni, hogy a városban ilyen szinten érintettek a fiatalok. És minél nagyobb a merítés, annál könnyebb a tehetségeket megtalálni és annál több lehetősége van a tartósan jól dolgozó akadémiáknak, hogy majd onnan, azokból a műhelyekből feléjük áramoljanak játékosok. Ha engem kérdeznek, azt a választ adtam volna, hogy a PVSK-ban 400 és a városban még többszáz, sajtóinformációk szerint 800 gyermek kosárlabdázik, ami nagyszerű a város és a magyar kosárlabdázás szempontjából. Ezt tényleg így gondolom.Ha arról beszélünk, hogy milyen a kapcsolat a sportszervezetek között, örömteli, hogy Rátgéber László is elismeri azokat az eredményeket, amelyeket a lány vonalon a PVSK és a mindenkori pécsi női kosárlabdacsapatok elértek, és amelyről nem vitatják, hogy az együttműködés létezik ma is a női vonalon, és hogy ez az együttműködés lehetővé tette, hogy a PEAC maradéktalanul teljesítse az NB I feltételeit. Lány vonalon a megállapodás szükségszerű és minden fél számára ésszerű volt, hogy mielőbb kialakuljon. A PVSK vezetői és az Akadémia képviselői együtt tárgyalták meg és kötötték meg a maguk aktuálisan szükséges együttműködési szerződését, a városvezetés igényének is megfelelően. Természetesen már ekkor is esett szó a férfi vonalról, ahol az írásos együttműködést azért toltuk későbbre, mert rövidtávon a két sportszervezet közötti játékos mozgásra, vagy csapatok egymás versenyeztetésének a segítségére, kiváltására bármilyen összefüggésben, egyszerűen nem volt szükség.

A PVSK minden korosztályban ki tud állítani csapatot, a kadettoknál és a junioroknál, azoknál a korosztályoknál, amiket az interjú során megemlít azért, hogy minősítse az itt folyó munkát, többnyire amatőr, kezdő gyerekek szerepelnek, hiszen az Akadémiához kerültek azok a sportiskolások, akiket eddig a PVSK is menedzselt. És ezek a srácok, akik nálunk kosárlabdáznak, vagy az utcára kerültek volna a kozármislenyi csapat Budapestre kerülésével, vagy ily módon gyakorlatilag folytathatják a sportpályafutásukat. Mindenki ítélje meg maga, hogy ki kell-e tenni 20 gyereket, vagy lehetőséget kell-e inkább adni nekik, hogy némelyikük esetleg mégis magasabb szintre juthasson, vagy játékvezetőként, szponzorként, nézőként később bennmaradjon a sportágban, nem pedig csalódottként elforduljon... Azzal példálózni, hogy ezekben a korosztályokban a mi volt csapatunk jelentős különbséggel veri a mostani csapatot... Etikátlan. Nem ez jellemző ránk, az utánpótlásunk Achilles-sarkát fogta meg Rátgéber. Köztudott, hogy az a korosztály nem a legerősebb nálunk, ugyanakkor a serdülő alatti korosztályokban gyakorlatilag egyenrangú munka folyik, és hasonló eredmények születnek. Ugyanakkor úgy gondolom, utánpótlásban kenguru eredményeket, vagy más korcsoportokat összehasonlítani, erről beszélgetni, kicsit szófecsérlés, és a serdülő csapatunk is szépen formálódik Rab Gyula kezei között, így feltételezem, hogy egy-két év múlva ezek a szakadékok már valószínűleg nem léteznek majd.

Egymás pellengérre állítása helyett érdemesebb lenne a megállapodásban foglaltak szerint együttműködni, hiszen példaértékű utánpótlás nevelésre van kilátás Pécsett, amit az együttműködésről szóló megállapodásunk nagymértékben elősegít. A PVSK részéről, hogyha a gyerek menni akar, a szülő pedig egyetért vele, akkor a PVSK ingyen, térítésmentesen átengedi az Akadémiába. Bárhova mehet, de az Akadémiába pénzmozgás nélkül is. Erre a válasz a korábbi egyeztetéseken ugyanez volt az Akadémia képviselői részéről, hogy onnan felénk is szabad az áramlás. Ez egy fontos és jó dolog!Amit Rátgéber említ, hogy levélben megkeresték a férfi csapatot, és hogy erre nem érkezett válasz, arra mondhatjuk, hogy írásban valóban nem érkezett válasz, de szóbeli egyeztetések, tárgyalássorozat, és nem utolsó sorban megállapodások követték azt. A női vonalon született megállapodás óta már férfi vonalon is az Akadémiához került junior játékosok adják a Pécsi VSK-PANNONPOWER U19-es csapatát, amiről együttműködési szerződés is született (jóval az interjú megjelenés előtt). Magyarán, a legtehetségesebb junior játékosok részére lehetőség volt játékengedélyt kérni az U23-ban is. Ez mindkét fél számára előnyökkel jár, hiszen a juniorok a fejlődésük szempontjából fontos mérkőzéseket játszhatnak U23-ban is, és a PVSK tehetséges U23-as játékosai, akik a felnőtt keret tagjai is, ezáltal valamelyest tehermentesülnek ebben a korosztályban. Noha nem rögtön az Akadémia megkeresése után került sor a megállapodásra, de elmondható, hogy amint célszerűvé, ésszerűvé vált az együttműködés, a megállapodás is megszületett, amin többek között Rátgéber aláírása is szerepel. Azt gondolom, joggal sérelmezhetjük, hogy erről nem ebben a formában esett szó a cikkben.

De evezzünk inkább nyugodtabb vizekre. Az infrastruktúra tekintetében, a létesítmények kérdéskörében egyetértünk a leírtakkal. Nehéz a helyzet, mindenhol nehéz. Sok-sok egyeztetést kíván a mindennapos testneveléssel összefüggésben, és rengeteg kérdést felvetődik, például hogy valami nagy horderejű sportlétesítményt kell-e építeni, vagy több kis munkacsarnokot kellene létrehozni, vagy épp streetball pályákat? Ezeken lehetne vitatkozni, hiszen ez a kérdés természetesen fennáll, és mindenkinek az építő véleménye jól jöhet.Az edzők képzésének tekintetében nem árult el sok kézzelfogható dolgot Rátgéber László az Akadémiában folyó munkáról, de minden bizonnyal ez csak idő kérdése. Addig is megragadnám az alkalmat, hogy ismertessem a nálunk folyó munka főbb irányait. A sportfejlesztés keretein belül mi is egyfajta egyesületi, sportiskolai felmenő képzést végzünk. A gyermeklétszám lehetséges és indokolt növelése mellett a program keretein belül letettünk az asztalra egy edzői értékelő, minősítő rendszert, amit Bernáth Miklós dolgozott ki. Ez egy levédett anyag, ami már a sajtóban is megjelent és már a Kosárlabda Szövetség elé tártuk. Az MKOSZ-ben ezt az országosan is egyedülálló munkát jól fogadták, és azóta is tárgyalások folynak ennek kiterjesztéséről. A mi sportegyesületünkön belül a szakosztály vezetősége megalapította a szakértői teamet és hónapok óta folyik az anyagnak megfelelő munka, amit gyakorlatilag bárkinek szívesen bemutatunk, bárki megismerheti. (Információt az anyagról Bernáth Miklóstól kaphatnak az érdeklődők.) Emellett edzőképzést is végzünk oly módon, hogy minden hónap egy szombat délelőttjén a 22 lány- és fiúvonalon dolgozó edző közül a gyakorlottabbak a képzési tervünkhöz igazodva bemutató edzéseket tartanak, amelyeket megvitatunk, valamint a kezdő edzőink bemutató edzéseit értékeljük, elemezzük. Ezen kívül a más egyesületek vagy a szövetség által tartott nyílt edzőképzéseken mindig van képviselőnk, akik az ott látottakat ezeken a szombatokon a többieknek továbbadják. Hogy a belső és külső képzés egyaránt színvonalas módon megvalósuljon, megállapodást kötöttünk Goran Miljkoviccsal, aki nemzetközileg elismert szakember. Ő általa is folyik képzés, részben ezeken a szombati kurzusokon, részben a hétközi edzésmunka során.

A csapatok mögött álló orvosi team segítségével folyamatos képzést kapnak edzőink az ún. proprioceptív edzésmódszerekről. Rendelkezésünkre áll egy olyan stabilométer, ami tudományos mérésekre biztosítja a lehetőséget, és vannak olyan csoportjaink, ahol ezeket a méréseket rendszeresen el is végezzük. Háromszor hathetes ellenőrzött proprioceptív torna segítségével érjük el, hogy a gyerekek koordináltabbak, sérülésekkel szemben ellenállóbbak legyenek. Az orvosi háttér emellett több szempontból is rendelkezésre áll.Szakosztályunk tervei között szerepel továbbá nemenként két korosztályt érintő nemzetközi torna szervezése, rendezése is. Első lépcsőben magyar és a környezetünkben levő baráti csapatok képviselőit hívnánk meg. Korosztályonként 6-8 csapattal kezdve néhány év alatt hagyományossá váló, európai szintű utánpótlás torna megteremtésére törekszünk. Ezen kívül kétnapos nyílt, hazai és nemzetközi szakemberek által tartandó edzőképzést is szeretnénk rendezni, szintén hagyományteremtő célzattal.Mi tehát látunk kiutat a tragikus helyzetből. Értelmes, egyenrangú, kölcsönösen hasznos együttműködésre nyitottak, hajlandóak vagyunk, nem pusztán városi, de országos és nemzetközi szinten egyaránt. Nálunk az első a gyerekek érdeke! Ennek megfelelően az ország más műhelyeivel is kulturált együttműködésre törekszünk, hiszen játékosmozgások minden bizonnyal várhatóak. Úgy gondolom, a leginkább az elkeserítő az utánpótlás helyzetében, hogy vannak, akik a rivalizálást nem a kosárlabdapályán képzelik el, és nem elsősorban a gyermekek képzése, egészséges életmódra történő nevelése és persze nem mellékesen szórakoztatása a céljuk. Nem celebek, önjelölt messiások kellenek az utánpótlásba, hanem alázatos szakemberek!

Tisztelettel

Máté János

szakosztályvezető

PVSK Kosárlabda Utánpótlás Szakosztály