Nagyon együtt van a Kaposvár

A Kaposvári KK az Alba Fehérvár ellen folytatja bajnoki szereplését - immár az elődöntők egyik párharcában. A negyeddöntő során egy végsőkig kiélezett csatában, 3-2-re múlta felül a somogyi együttes az idény meglepetésgárdáját, a Jászberényt, ám a KKK nem akar ennyinél megállni. A vezetőedző Fekete Ádám volt a beszélgető partnerünk, akivel olyan kényesebb kérdés is szóba került, mint például a légiósok és a magyarok szerepe a csapaton belül. Emellett kiderült, hogy mennyit is számított a hazai pálya a JKSE ellen, illetve az is, hogy a kaposvári sikerekben nagy szerepe volt annak is, hogy ebben az idényben a korábbiakhoz képest nyugodtabbak voltak a klub mindennapjai, hiszen anyagilag lassan egyenesbe kerülnek.


- Ádám, amikor nekivágtatok a szezonnak, s kezdtél tisztába jönni azzal, hogy tétmeccseken mire lehet képes ez a mostani Kaposvár, tűztél-e ki magad elé amolyan személyes célt, ami esetleg nem is volt akkor publikus, de úgy gondoltad ezt mindenképpen el akarod érni az idény során?

Fekete Ádám: – Igazából az elvárás a vezetőségtől az volt, hogy 8-ba jussunk. A lehetőségeink nem voltak kimagaslóan jók, hasonlóan a korábbiakhoz, bár a tartozások rendeződtek, ez pozitívum. Tehát reálisnak tűnt az elvárás, mivel a légiósok kiválasztása és a magyarokkal együtt mindenkinek a csapatba építése is. Emellett jó volt az összhang. Ám én és a játékosok a legjobb 5-öt tűztük ki magunk elé, s ezt megvalósítottuk. Három olyan gárda végzett csak előttünk az alapszakasz végén, akikkel nem lehet egy lapon említeni minket anyagiak terén.

- Az alapszakaszban jöttek a sorozatos sikerek, és látszott, hogy a három légiós beválik, mellettük pedig majdnem mindig akad olyan magyar is, aki jelentősen hozzá tud tenni az egészhez. Elhangzott már akkor a ti szátokból, hogy szerintetek ez benne is van a csapatban, tehát nem meglepetés a szereplésetek. Ezek után most mit gondolsz, a rájátszás egyelőre szintén úgy alakult, ahogyan az elvárható ettől a Kaposvártól vagy esetleg simább továbbjutást reméltél, illetve a másik véglet: netán meglepetésnek érzed, hogy elütöttétek a JKSE-t a folytatástól?

FÁ: - Semmiképpen nem gondolom meglepetésnek a négybe kerülésünket. Nem látok bele senki pénztárcájába, de látjuk a JKSE játékoskeretét, s ezért gondolták sokan mások, hogy ők jobban bírhatják majd ezt a párharcot, ha nem tudjuk lezárni gyorsan, vagyis ha öt meccsre kényszerülünk. Ám azért mi év közben is edzettünk, s olyan jellegű módon megoldottuk, hogy nem túl mély rotációval – amiért engem terhel egyébként a felelősség – is jobban bírtuk a negyedik vagy ötödik meccset, mint ellenfelünk. Egyszerűen látszott, hogy az utolsó percek a mieink voltak fizikálisan, holott nem ezt jósolták sokan. 50-50 százalék volt az esélye a két csapatnak a továbbjutásra, de bár voltak hullámvölgyeink, ami természetes is, és a középszakaszban elment 1-2 meccs is, aminek nem kellett volna, sőt, veszélyben volt az is, hogy 4-ben legyünk, ám mégis megoldottuk. Egyébként ez kulcsfontosságú volt, hogy megőriztük azt a helyet, és vele a pályaelőnyt. Az is fontos volt, hogy jöttek a sikerek a szezonban és ezáltal jöttek a nézők is vissza a csarnokba. Igaz lassan, de itt a végén már teltház volt, ami büszkeség ennek a csapatnak, hogy ezt elértük az idény során. S itt már sokat számít ez, hogy mi eggyel többet játszhattunk itthon.

-  Sokszor leírta már a sajtó – bevallom, én magam is –, hogy ez alapvetően egy külföldiekre épülő gárda, amelyben van egy-két jó magyar is. (Persze nagyon lebutítva a tényeket.) Őszintén, mennyire osztod ezt a véleményt?

FÁ: - Ez azért vicces, mert ha ez igaz, akkor minden csapatnál ez van. Lehet közhelyeket durrogtatni, ránk lehet húzni, hogy a külföldiek a legfőbb játékosaink, de nem nagyon tudsz olyan csapatot mondani, ahol egyértelműen magyarok húzzák a szekeret. Ám ha azt vesszük Hendlein is itt játszik, s ő az egyik legjobb magyar volt az alapszakaszban és utána is. Nem nagyon voltak, akik jobban teljesítettek nála. Ráadásul úgy, hogy előtte évekig alig játszott, sérülései voltak. De Drahos is extrákat nyújt sokszor, s főleg mostanában, holott eleinte sokan legyintettek, amikor idejött, hogy mire lesz jó. Vagy Dávid Geri is nagyon komoly munkát végez a meccseken a gyűrű alatt, s egyébként mindenki teszi hozzá a magáét. Kiss Kornél is 15-20 perces ember, fontos kosarakat szerez. Aztán Szőke, aki kevesebbet volt bevethető, de néha sokat ad a rutinjával. S nézd meg a pontokat, majdnem mindig megesett mostanában, hogy egyik külföldink (vagy akár kettő is) éppen akkor rosszabb volt, mint szokott, mégsem estünk össze.

- Mit tartasz a Kaposvár fő erényének általában véve a teljes eddigi szezonban?

FÁ: - Mindenképpen azt gondolom, azért tudunk jók lenni, mert bár kezdő vezetőedzőnek számítok (4 éve csinálom igazából, előtte ugyanennyit voltam másodedző), s mégis megvan a megfelelő hangulat az öltözőben. Az, hogy ennyire elfogadják egymást emberileg is a játékosok, az kivételes, és bizony erre épül minden. Ugyanez a gárda, ha ez az elfogadás  nem lenne, sehova sem érne el. Kölcsönös tisztelet a játékosok között, illetve az edző felé, és vissza: az egyik legfontosabb dolog ez, amit erényként felhozhatok. A másik, hogy idén szinte minimális problémánk volt, nem vállalta túl magát a klub, amit kellett teljesített, s bizony ez is sokat számít. Ezt tapasztalatból mondom. Emellett – bár nem akarok ellentmondani magamnak, illetve annak, amit előtte fejtegettem – a jó külföldiek nélkül nehéz lenne eredményeket elérni, s ők, akik itt vannak minőségiek. Plusz mindig vannak jó magyarjaink is a meccseken. Így egyben kell mindezt nézni, mi így tudtunk jók lenni. Nem minden meccsen működtünk csapatként, de összességében ez azért igencsak elmondható rólunk. S ez kidomborodott a negyeddöntő meccsein is.

- Éppen ez a következő kérdésem: mi volt a döntő a JKSE elleni párharc során?

FÁ: - Egy olyan okot, ami döntő momentum volt, nem tudok mondani. Szóval, ha mégis, akkor ugye tudjuk, az utolsó meccsen dőlt el minden, és itt abszolút jobb csapatként funkcionáltunk, mint a Jászberény. Ráadásul telt ház előtt, végig tomboló közönség előtt, tehát azt mondom, itt nem volt esélyük ellenünk.

- Szokták mondani a szakemberek egy párharc előtt, hogy ez vagy az a meccs kulcsfontosságú lehet. Nem egyszer a harmadik derbit tartják a leglényegesebbnek. Szóval szerinted volt ilyen döntő mérkőzés az öt között, amelyet akár előzetesen is kulcsmeccsként tartottál számon?

FÁ: - Megbeszéltük előtte, hogy megyünk előre, s kihozzuk magunkból a legtöbbet. Ez volt a lényeg, ám a harmadik meccs valóban fontosnak tűnt előzetesen is. De azt mondom, hogy az első is az volt, akkor ugyanis gyengén játszottunk támadásban, és végig gödörben voltunk, vezetett a JKSE. A végén azonban óriási javulás állt be nálunk, illetve kellett Swanston extrája is, ez bizony igaz. Most már elmondhatom, hogy ő amúgy később, az utolsó két meccsen lázasan szerepelt, s nem is játszott olyan hatékonyan már. De előtte átlendített minket a nehézségeken. Egy klasszis légiósnak ez is benne van a feladatában, s ő megtette, amit kellett.

- Tudtatok-e kisebb meglepetéseket okozni egymásnak Sutyival (Földi Sándor jászberényi vezetőedzővel) vagy inkább mindig a napi forma, a szerencse, netán egy-két éppen klasszis teljesítményt nyújtó játékos hozta a mérkőzéseket, akár a ti, akár a Jászberény oldaláról nézzük a dolgokat?

FÁ: - Látszott, hogy a JKSE mire építi a játékát. Ők eleinte arra mentek, hogy szinte feladták a magyar játékosainkat, alig védték őket, mindent a légiósainkra koncentráltak. Olykor meg is lepődtek a magyarjaink, hogy mennyire üresen hagyták őket. Örömmel mondhatom, hogy ez nem jött be ellenünk, s már a második meccsen is látszott, hogy ezen változtatniuk kell, mert nem működik annyira, mint szeretnék. Ott, náluk is nyerhettünk volna egyébként. Szóval ez a taktika a részükről kétélű fegyver volt, hiszem visszafelé is elsülhetett. Az előző kérdésedre visszatérve, ha mi tényleg olyanok lennénk, hogy csak a három külföldi tud jól játszani, és kész, akkor nem tudtunk volna bejutni az elődöntőbe a Jászberény ellen, ez biztos. S nem csak Hendlein Roland, hanem mások is, ha üres dobásaik voltak, bedobták. Mi készültünk egyébként, hogy ők erre fognak rámenni, viszont a mi apróbb változtatásaink, amelyeket a párharc során elvégeztünk, úgy érzem bejöttek. Ebbe viszont nagyon nem mennék bele, hiszen nekünk vannak még feladataink a bajnokságban.

- Az Alba az ellenfél az elődöntőben. Ők élveznek pályaelőnyt. Viszont, hogy ide eljussanak, ugyanúgy 5 meccset kellett megvívniuk, mint nektek. Plusz adalék, hogy az utazás vélhetően olyan sokat nem fog kivenni egyik csapatból sem, hiszen tűrhető közelségben van a két város egymáshoz képest. Most mit gondolsz, mi lehet a nyerő a fehérváriakkal szemben, ha amolyan "mindent bele, ha már idáig eljutottunk, ide nekünk az oroszlánt is" hozzáállással mentek bele a párharcba, vagy ha a "próbáljuk meg a lehető legjobban ráerőltetni saját játékunkat az ellenfélre, ugyanakkor az ő erényeit a legjobban letörni, s minél pontosabban végrehajtani a taktikát" változatot veszitek elő? Esetleg mindkettő? Vagy egyik sem?

FÁ: - Kezdem ott, hogy játszottunk már idén velük párszor, s nyilván hasonlóak lesznek ezek a  meccsek is, annyira sok újat nem tudunk nyújtani már a másiknak. Ismerjük egymás erősségeit, gyengéit. Azt azért látni kell, az Alba más csapat, mint a JKSE, mást játszik, s egyértelmű, hogy jobb együttesről van szó, hiszen mindent nyert eddig. Ez nem kis teljesítmény. Főleg, hogy a Szolnok is bekapcsolódott közben a bajnokságba. Beszéltem erről a játékosokkal, s az alapján kijelenthető, hogy mindannyian úgy érezzük, megyünk tovább előre, s szeretnénk még tovább jutni. Emlékszem, voltak nyerési esélyeink Fehérváron is két alkalommal ebben a szezonban, s ha maximumot nyújtunk, lehet egy kis esélyünk most is, de itt most nem mi vagyunk a favoritok. Ugyanakkor megmutattuk már többször is, hogy képesek vagyunk a meglepetésre. Bizton állíthatom, hogy sok nézővel és sikerre éhes csapattal érkezünk Fehérvárra. Azért meglátjuk a pályán, hogy mindebből mi valósul meg, hiszen ott derül ki, tényleg tudjuk-e hozni a jó formánkat. Mindenesetre képesek vagyunk idegenben is a jó teljesítményre, nem aggódom sem én sem más a csapatunkból, hiszen egyben vagyunk – fizikálisan is. Mentálisan jöhet egy kis fáradtság esetleg a sok meccs miatt, de egyébként nem.  

- Ádám, nem a saját párharcotokat kérdezem, hanem a másikat, szóval kérlek, mondj egy tippet a Szolnok-Paks párviadalra, szerinted melyik gárda kerül a fináléba, s milyen módon (3-1, 2-3 stb...)?

FÁ: - Abban biztos vagyok, hogy a Szolnok jut be oda. Bár ilyet nem lenne szabad mondanom, hogy biztosnak érzem, de mégis ezt gondolom. Igaz, Vojvoda Dávid miatt, aki a mi játékosunk, szeretném, ha jól teljesítenének a Pakssal, de nem hiszem, hogy az ASE jut a döntőbe. Egy meccset nyerhetnek azonban. Szóval 3-1-es vagy maximum 3-2-es szolnoki továbbjutást tippelek.

Koppányi Szabolcs, kezdo5.hu