Fáj, hogy vége ennek a szezonnak

Monok Tibor szavaival élve varázslatos szezont produkált a Kaposvár, a helyezéseknél pedig sokkal többet jelent az, amit véghezvitt ez a csapat a szezonban. A KKK ügyvezetője beszélt az utolsó meccsről, valamint a teljes idényről is…

Kezdjük a legfrissebb élménnyel: sorozatban tíz megnyert hazai meccs után maradt alul a Sopronnal szemben a Kaposvár, ezzel idén nem sikerült bejutnia a legjobb négy közé. Mi hiányzott a végén?

A legjobban az befolyásolta a dolgokat, hogy az irányítónk nagyon gyenge napot fogott ki, ez alapjaiban határozta meg a játékot, de ezen kívül ennek mélyebb szakmai okai is voltak. A Sopronnál az a két plusz ember, amivel többen voltak, most kijött, Dénes Gábor beszállt a párharcba, Boriszov pedig hármast tudott játszani, ezen a poszton pedig szerintem ő Magyarország legjobb játékosa. Azt már nem bírtuk el, hogy a Sopronnak három centere volt, hogy Markót Tóth Gergely, Trepák és Poscic felváltva védte, tehát itt már olyan erőfölénybe került az ellenfél, amit nem tudtunk kompenzálni. Ennek ellenére két dobáson múlt a dolog, de ezeket már szakmailag nem lehet és nem is érdemes boncolgatni, kijátszottunk magunkból mindent, de ez most kevésnek bizonyult az ötödik meccsen.

Ha a teljes szezont nézzük, hogyan lehet értékelni? Ha a szezon elején valaki azt mondja, hogy ez a csapat ötödik lesz, talán páran aláírták volna. A középszakasz eredményei után viszont megjött az étvágy a szurkolóknál is…

Persze, a szezon eleje azért keserves volt, mert a centert nem találtuk meg, az irányítót nem találtuk meg, de ha ezt az évet, mármint 2015-öt nézem, akkor ez a csapat, ebben a formában szerintem a helyén van, ez a realitás. Itt apró dolgokon múlt, mehettünk volna a bronzéremért meg játszhattunk volna hátrébb is.

Mennyire csalódás, hogy nem lett meg a legjobb négy?

Persze nagyon megviselt bennünket, hogy nem sikerült bejutnunk, de ezt a szezont nem lehet úgy nézni, hogy ötödikek lettünk, vagy negyedikek vagy akárhányadikak, mert lehetett volna a csapat tizennegyedik is, tök mindegy lenne akkor, ha ezt a varázst, amit most behozott a városba, megcsinálta volna. Ezt az utcán lehetett érezni… aki kijött a csarnokba, látta azt a sort a Sopron elleni ötödik meccs előtt, látta az idegenbeli szurkolást. A közönség még a vesztes meccsek után is úgy ünnepelte a csapatot, mint ha győzött volna. Ez az, amiben ez a csapat idén többet tett, mint a tavalyi, vagy a tavalyelőtti… ez egy csoda, ezt nem lehet úgy mérni, hogy hányadikak lettünk, hanem úgy lehet, hogy 1100 néző üvöltötte a vesztes meccs után, hogy „Hajrá Kaposvár!”. Ez az eredmény, nem az hogy ötödikek lettünk… akik kijöttek a csarnokba, azok nem egy nagy ötöst, egy négyest vagy egy hármast láttak, hanem egy csapatot, amely valami fantasztikusat produkált!

Melyik volt az idény csúcspontja?

A középszakasz. A Szolnok elleni meccs, a Paks elleni meccs és a teljes középszakasz, olyan magas szinten kosárlabdázott akkor a társaság, ami a maximum volt, ezt nem sikerült fenntartani sajnos a szezon végéig. Azért sem sikerült az utolsó mérkőzés, mert ezt a szintet egyszerűen nem lehetett ennyi ideig fenntartani, Magyarországon nem nagyon sikerült ez egyik klubnak sem. Egyébként oké, itt két dobással rövidebbek lettünk a végén, de itt nem csak az eredmény volt fájó, hanem nézni az arcokat, hogy ennek vége… hogy nem tudnak az emberek meccsre jönni, nem lesznek ott, az a döbbenet… ez végül átfordult egy ünneplésbe, tiszteladásba a csapat felé. Az a legnagyobb probléma, hogy ezt a két-három hetet nem tudtuk még megadni a szurkolók felé, hogy élvezzék…

Ehhez a csodához a korábbi két kedvenc, Marko Spica és Nik Raivio is nagyon sokat tett hozzá. Nyilván még csak most ért véget a szezon, de mennyi esély lehet arra, hogy ők jövőre is Kaposváron kosarazzanak?

Az esély megvan, ez a kérdés valószínűleg a nyár közepéig nyitott marad, a két említett játékos nem zárkózott el a folytatástól, dolgozunk rajta, de ez egy hosszú folyamat, mire pont kerül a végére. De az már egyébként eredmény, hogy van szándék a folytatásra, mert a korábbi években olyan légiósaink voltak, akikről tudtuk, hogy nem lehet őket megtartani, most viszont legalább halvány remény van.

Fekete Ádám ügyében jogerős ítélet született. Mi lesz az edzőkérdéssel?

Konkrét jelöltünk nincs, mivel ez még nagyon friss dolog, eddig pedig egyáltalán nem foglalkoztunk ezzel, mert nyilvánvalóan etikátlan lett volna, ha bárki erről beszélt volna. Természetesen kényszerpályán vagyunk, innentől mindent meg kell tenni azért, hogy a lehető legjobb megoldást megtaláljuk, de nem vagyunk könnyű helyzetben, mert az igazán jó edzőket nem tudjuk megfizetni, a kevésbé jókkal pedig nem vagyunk előrébb.

Az edző távozása mennyire jelentheti a már említett varázs végét?

Természetesen Ádám kulcsfigurája volt ennek az egésznek, biztos, hogy más lesz. Minden edző más csapatot épít, másképp épít, nyilván jelentősen befolyásolja majd, hogy ki lesz a helyettese. Bárki is lesz az edző, ezt fenn lehet tartani, ezek a srácok kivívták, ezek az emberek itt vannak… Ez a varázs valószínűleg meg fog maradni, persze kérdés, hogy ki tudja megtölteni tartalommal, az edzőkérdés ugye alapkérdés.

Zárszó?

Varázslatos szezon volt. Rengeteg új szurkolónk van, aki kijött a csarnokba és rabul ejtette a hangulat, hetek, hónapok óta folyamatosan teltház volt, és már most érezhető, hogy jövőre sok új bérletesünk lesz. Ez a helyre szóló bérlet bevált, mert így nem kell 1 órával előbb kijönni a mérkőzésekre ahhoz, hogy jó helyről tudják nézni a küzdelmeket. Idén olyan idegenbeli szurkolótábor is kialakult, amelyik valami hihetetlen és szerintem egyedülálló, amilyen kulturáltan és intenzíven szurkoltak a csapatnak. Ezúton is köszönjük nekik! Ők nem 5. helyezést értek el, hanem elsőt a szurkolásban. Engem felhívott a polgármester úr a mérkőzés után, hogy ne bánkódjak, mert az a lényeg, hogy 1100 ember üvöltötte, hogy „Hajrá! Hajrá! Kaposvár!”… ennél több nem kell.

Gobodics Tamás