A csapatorvos, aki szereti sportot és Kaposvár-szurkoló

– Milyen sportágat űztél, mielőtt az orvosi pályát választottad?
– Kisgyermek korom óta sportolok, ötévesen vittek el a szüleim dzsúdózni, s onnantól kezdve tíz esztendőt át űztem ezt a sportágat – mondta dr. Palka Gergely, a Kometa Kaposvári KK csapatorvosa. – Nyertem diákolimpiát, sőt korosztályos magyar bajnokságot is. Amikor a továbbtanulásról kellett döntenem, akkor az egyik ismerősöm beszélt a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumról, arról, mennyi plusz kapott ott, s mivel keresztény, templomba járó családból származom, ezért kértem a szüleimet, nézzük meg. Ezzel együtt az is eldőlt, hogy a profi sportkarrieremnek vége, pedig pont akkor hívtak volna be a serdülő válogatottba. A középiskolában atletizáltam és visszajártam Kaposvárra edzeni, így az egész életemet végigkísérte a sport, ahogy a sérülések is.

– Akkor gondolom, gyakori vendég voltál a kórházban?
– Eléggé, ráadásul sokszor operáltak is, s őszintén szólva nagyon megtetszett a kórházi miliő, az amilyen kedvesen, segítőkészen bántak az orvosok, az ápolók, a nővérek a betegekkel. Ezért amikor fakultációt kellett a gimiben választani, akkor a biológia mellett döntöttem, pedig édesapám jogász, édesanyám tanító és gyógypedagógus volt. A Pécsi Tudományegyetemen folytattam a tanulmányaimat, s hat év után Budapesten, a Honvéd kórházban helyezkedtem el, akkoriban az volt Magyarország legfelszereltebb és legjobban finanszírozott intézménye. Sajnos családi okok miatt vissza kellett térnem Kaposvárra: 2013 decembere és 2016 ősze között itt praktizáltam, közben megismerkedtem a feleségemmel, aki pécsi. Ő nem szeretett volna Somogyba jönni, így én költöztem Baranyába, s négy évet töltöttem a 400 ágyas klinika traumatológiai és kézsebészeti osztályán.

– A kaposvári esztendők alatt újra előtérbe került a dzsúdó.
– Visszamentem edzeni, de minden teher nélkül, csak a sportág szeretete miatt. Időm volt rá bőven, ugyanis, akkor még nem kellett ügyelnem, így hetente ötször jártam a terembe és közben kondiztam, s a kardió is belefért. Esztendőnyi felkészüléssel országos bajnoki ötödik helyezést értem el, ami nekem és valószínűleg a két edzőmnek, Böröcz Zsoltnak és Kéki Mártonnak is nagy meglepetés volt, hiszen olyan sportolók álltak a dobogón, mint például az olimpikon Bór Barna. Aztán közbeszólt az ügyelet, ami után nyilvánvaló volt, hogy a kettő nem működik együtt.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a Kometa Kaposvári KK-val?
– Pécsett szakvizsgáztam traumatológiából és ortopédiából, a klinikán egészségtelen éreztem a teljesítménykényszert, ezért egy év fizetetlen szabadságra mentem. 2020 nyarán keresett meg a Rákóczi, hogy csapatorvosra lenne szükségük a következő szezonra. Ezt alaposan át kellett beszélnünk otthon, mert akkor éppen a baranyai megyeszékhelyen éltünk. Leültünk a feleségemmel, majd rábólintottam a felkérésre. Aztán a női röplabdázóknál is munkába álltam, igaz volt egy átmeneti időszak, amikor ingyen, mert nehéz anyagi helyzetben volt a klub. Puska Zoltán, a Kometa Kaposvári KK ügyvezetője is felvette velem a kapcsolatot, őszintén elmondta, hogy lecsekkolt, milyen vagyok a szakmában, miként viselkedek a sportolókkal és jó dolgokat hallott. Természetesen a kosarasoknak is igent mondtam. Nehéz három profi klubot és az akadémiát ellátni, ezért hónapokra előre megvan a programom. A sportban versenyt futunk az idővel, hiszen az az elvárás, hogy mihamarabb állítsuk vissza a sportolót a pályára.

– Mennyire áll közel hozzád a kosárlabda?
– Minden sportágat szeretek, a labdajátékok állnak a szívemhez legközelebb. Általános iskola végén, a dzsúdó mellett, párhuzamosan kosárlabdáztam is, Pécsett volt egy egyetemi csapatunk, mellyel három évet szerepeltünk a városi, egyet a megyei bajnokságban. Az első kosaras élményem a Chicago Bulls–Utah Jazz NBA-nagydöntő volt, mindegyik meccset néztük édesapámmal az HBO-n, amúgy Los Angeles Lakers-, s természetesen Kaposvár-szurkoló vagyok.

– Beleéled magát a mérkőzésekbe?
– Teljesen, nincs olyan, hogy nyugodtan végig tudnék ülni egy meccset. Mivel kaposvári vagyok, így az országban NB I.-es szinten nem vállalnék el más csapatot. Azt szeretném, ha sikeresek lennének az együtteseink.

– Milyen a kapcsolatod a játékosokkal?
– Kiváló, ők is bármikor kereshetnek, ha szükségük van rám. Kicsit furcsa a szituáció, mert van néhány kosárlabdázó, akinél fiatalabb vagyok. Fél év után kialakult a tisztelet és a barátság, mindig gyorsan reagálok a kéréseikre, igyekszem pontos és precíz lenni. Ha olyan problémával keresnek meg, mely nem az én szakterületem, akkor is segítek nekik.

– Fentebb már említetted, versenyt kell futni az idővel, mit jelent ez egy konkrét esetnél?
– Szeretek mindenről azonnal tudni, s ezt már az elején leszögeztem, mert nem akarok olyan szakadásokat látni, melyek két hete húzódnak. Ha ügyeletes vagyok, azonnal meg tudom vizsgálni a sérültet, ha másnap megyek dolgozni, akkor is még időben vagyunk. Szabadság alatt szólok egy kollégának, hogy legyen szíves vizsgálja meg a játékost, s hívjon fel a diagnózissal. Az a legideálisabb, ha az esettől számított egy napon belül átesik a sportoló a vizsgálatokon.

– Amennyi feladatad van, aligha fér bele nyolc órába, marad elég időd a családodra?
– Igyekszem minden hónapban legalább egy hosszúhétvégét a családdal tölteni. Ilyenkor sokat kirándulunk, a picit magunkra kötjük és elindulunk bringázni vagy éppen túrázni. Mivel maximum hetente egyet ügyelek, így az estéket otthon tudom tölteni, részt tudok venni a tanulásban, a fürdetésben és a játékban is. A csapatok ismerik a családi rutint, így amikor diavetítőn nézzük a meséket fél nyolc és nyolc között, akkor nem hívnak. Szeretek még horgászni, az orvoskollégákkal évente háromszor-négyszer elmegyünk két-háromnapra pecázni.

Palka Gergely 1988. október 25-én született Kaposváron, felesége Kálmán Nóra. Két gyermekük van, Boglárka, aki 2018 áprilisában született és Léda, aki 2021 augusztusában látta meg a napvilágot.