Novak Djokovics a példaképe

A centerposzton hétről hétre magabiztos teljesítményt nyújt Marko Spica, akit a BB1.hu és a SportKlub közös játékán november hónap legjobbjának választottak. Jelenleg a legtöbb pontot ő szerzi a magyar NB 1-ben, a 21,63-as meccsenkénti teljesítmény mindenképpen kiemelkedőnek számít egy centertől, főleg, ha hozzátesszük, hogy a VAL-értékek esetén is mindössze a nyíregyházi irányító, Anthony Nelson jobb nála. Spica 30,5-es indexe nagyban hozzájárul a Kaposvár 2. helyezéséhez.

A Pécs elleni mérkőzés után a bb1.hu készített riportot Markóval.

– Nem igazán foglalkozom a statisztikámmal, persze azért jó érzés, ha sok ponttal tudok hozzájárulni csapatom sikeréhez – kezdte a szerb légiós. – Jó kis meccs volt, nem volt egyszerű nyernünk, nagyon akart a Pécs. Kicsit elkönnyelműsködtük a záró negyed elejét, hagytuk magunkra jönni az ellenfelet.
– Mi volt szerinted a siker záloga? - Az első félidőben jól védekeztünk, ők viszont extrán dobtak. Megbeszéltük az öltözőben, hogy türelmesnek kell lennünk, ki kell várnunk, amíg elfáradnak és a saját játékunkat kell játszanunk. Aztán sikerült is hibára kényszerítenünk őket. Persze Legion hiánya sem jött rosszul, de úgy gondolom, a társak megfelelően helyettesítették őt, nem volt gyengébb semmivel sem az ellenfél. Jó kis csapat ez a Pécs, az utóbbi időben az Albát, a Szombathelyt és a Körmendet is két vállra fektették, ami azért tekintélyt parancsoló lista. Mi viszont hazai pályán elég megbízható teljesítményt nyújtottunk, amiben azért ezúttal is bízhattunk. A meccs előtt tehát alaposan felkészültünk belőlük és úgy érzem, megérdemelt győzelmet arattunk. Olyan szempontból is fontos volt ez a találkozó, hogy most már egyértelműen arra hajtunk, hogy az első ötben legyünk az alapszakasz végén és ez által a felsőházban tudhassuk magunkat. Eddigi eredményeink is erre predesztinálnak bennünket, na és persze most már jól összeérett a csapat, éhesek vagyunk a sikerre. Meg szeretnénk tartani a két győzelmes előnyünket a Pakssal szemben, így aztán nem lazsálhatunk: Szegedre is nyerni megyünk és szeretnénk, ha az Albacomp is lógó orral távozna Kaposvárról.
– Előtte viszont még egy kemény dió következik: a Szombathelyt kaptátok a Magyar Kupában a legjobb nyolc közé jutáshoz ellenfélül.– Nem igazán fogta a kezünket Fortuna, a Vas megyeiek ellen piszok nehéz lesz a továbbjutás. Ráadásul alig pihenhettünk. Jó lenne a kupában is bejutni a négy közé, úgy tudom, hogy ez már elég régen sikerült csapatomnak, ideje megtörni ezt a rossz sorozatot. Ehhez viszont egy 15 pont körüli győzelemre lesz szükségünk kedden este, szóval várjuk a szurkolókat, hogy mindez sikerülhessen.
– Alig két hete érkeztél vissza a pihenőről, hogy teltek az ünnepek?– Nos, leginkább pihentem, mivel elég húzós most ez a januári időszak. Családi beszélgetések, egy kis baráti lazulás, de semmi nagy bulizás. Képzeld, már Szilveszterkor is hajnali kettőkor ágyban voltam! Bezzeg, amikor még egyetemre jártam; na, akkor még igazi partiarc voltam! Azóta persze érettebb lettem, már nem vagyok benn minden buliban, mint akkor.

Nagyon együtt van az idei Kaposvár– Egyre jobban összeérik a Kaposvár. A csapattal hova szoktatok eljárni edzések, meccsek után?– Amikor van egy pár napos szünetünk a bajnokságban és kapunk pár szabadnapot az edzőktől, be szoktunk ülni a mexikói étterembe, vagy egy-két sörre a srácokkal. Általában sörözöm, a pálinkáról kifejezetten rossz emlékeim vannak. Néha meccs után is koccintunk azért, azt hiszem a Szombathely legyőzése után történt, hogy elengedtük kicsit magunkat, nos, a másnap nem tartozik a legkedvesebb emlékeim közé. Persze, tudom, hogy kis mértékben gyógyszer a pálinka, de azt hiszem, elszámoltam kicsit a mennyiséget – nevette el magát a szerb játékos. – Egyébként van nekünk is hasonló italunk; a rakia, a balkáni pálinka, de a magyar azért sokkal ütősebb ital, vigyázni kell vele!

– Szóval, ha a bajnokság vagy a Magyar Kupa négyes döntő végén koccintásra kerül majd a sor, neked biztosan nem pálinka lesz a kezedben…– Biztosan nem! – vigyorodott el Spica. – Már tudom mondani magyarul is és néhány pincér is tudja: „Marco, egy sör?” Az bármikor lecsúszik, ha lazításra kerül a sor, úgyhogy ha ünnepelni fogunk – ami remélem bekövetkezhet majd –, rólam valószínűleg ilyen fotók készülnek.
– Hogy érzed magad Kaposváron? Hogy telik a szabadidőd?– Aranyos kisváros, bár sok mindent nem lehet itt csinálni. Tetszik a belváros, nagyon hangulatos, de nem lenne rossz, ha lenne pár bulizós hely, ahova el lehet menni, ha épp kapunk pár szabadnapot. Egyébként hét közben próbálok sokat pihenni az edzések között, időnként skype-olok a családommal, barátaimmal és a Londonban élő nővéremmel. Lazításként filmeket nézek, illetve sok időt töltök másodedzőnkkel, Gordan Filipoviccsal, akivel a közös nyelv kapcsán jól el tudunk beszélgetni. Nem érzem tehát egyedül magam, persze nem tiltakoznék, ha egy csinos lány is felbukkanna az életemben akár itt, Kaposváron is. Sok középiskolás lány jár a meccseinkre, de én a már kicsit érettebb lányokat hiányolom. Bár nemrég hallottam, hogy van egyetem is itt Kaposváron, lehet, hogy érdemes lenne egyszer ellátogatnom egy ottani rendezvényre – mosolyodott el a szerb fiú.
– Mennyire vagy egyébként önálló? Feltalálod magad például a konyhában?– Hát, nem vagyok egy Jamie Oliver, de azért jól elboldogulok. Már elég régóta élek egyedül, már Amerikában is összedobtam néha egy-két egyszerűbb ételt, azóta pedig fejlődtem is e téren.
– A kosárlabdán kívül van még olyan labdajáték, ami közel áll hozzád?– Imádom a kézilabdát. Nagy kár, hogy Kaposvárnak nincs kézicsapata, mindig kint lennék a meccseiken. De hallottam, hogy van két jó magyar csapat, akik a BL-ben is vitézkednek, őket szívesen megnézném élőben is. Egyébként tetszik ez az ország, szívesen játszanék itt jövőre is, hasonló az emberek mentalitása, mint otthon; barátságosak, mosolygósak, mindenkinek van hozzám pár jó szava és ez nagyon tetszik a magyarokban.

– Ha már kézilabda, akkor minden bizonnyal a most kezdődött férfi kézi-VB meccseit is nyomon követed majd, hiszen Magyarország mellett Szerbia is jó eséllyel pályázik a legjobb nyolc közé jutásra.– Hú, jó, hogy felhívtad a figyelmemet, úgy tudom egy itteni csatorna a mi meccseink egy részét is adja. Egyértelmű, hogy edzések után nézem majd a meccseket, jó lenne valami szép eredményt elérni.
– Van példaképed, kedvenc sportolód?– Novak Djokovicsot emelném ki, aki igazi ikon Szerbiában. Ő talán a legismertebb sportolónk, akiről a világ minden részén hazám jut eszébe az embereknek. Nem ismer elveszett labdát, szívvel-lélekkel küzd, igazi sportember. Természetesen neki drukkolok az Ausztrál Nyílt Teniszbajnokságon is.
– Végül ismét egy kosárlabdával kapcsolatos kérdés: a bajnokság derekán járunk, a Magyar Kupában is kialakul hamarosan a legjobb nyolc mezőnye. Mivel lennél elégedett a tavasz során?– A kupában mindenképpen a Final Four a célunk, a bajnokságban pedig szeretnénk a play-off-ot az első két pozíció valamelyikéből kezdeni. Tudom, hogy ez utóbbi elég nehéz lesz, mert erre pályázik az Albacomp, a Paks és a magyar bajnokságban még nem játszó Szolnok is, de én szeretem a kihívásokat. Ezért fogok keményen hajtani, mert emlékezetes évet szeretnék itt Magyarországon, s jó lenne éremmel hazatérni a nyáron.