Kapcsolódási pontok
A két Marcink írja le gondolatait, élményeit a Sóska, sültkrumpli című darabbal kapcsolatban.
Fodor Marci:
Először is szeretném megköszönni a csapat nevében is, hogy ott lehettünk kedden ezen a remek előadáson! Azt gondolom, nagyszerű élménnyel lettünk gazdagabbak! A darab hűen ábrázolta a mai magyar társadalom gondolkodását, ezen belül a sportét, tükröt tartva egy kicsit elénk..., amiben volt azért rejlett humor és keserűség, öröm és bánat egyaránt! Bármennyire is furcsán hangzik, de ha belegondolunk, sok összefüggést találunk a színház és a kosárlabdamérkőzés között, hiszen ahogy egy darabban, úgy egy meccsen is a nézők reakciója abszolút befolyásolhatja a játék végkimenetelét mindkét irányban! Erről is beszélgettünk a darab után a büfében a színészekkel, akik igéretet tettek, hogy kilátogatnak a következő hazai mérkőzésünkre, úgyhogy várjuk Őket nagy szeretettel! Reméljük, velünk ellentétben nem egy tragikomédiára váltanak jegyet:)
Még valami: sóska,sültkrumpli meccsnapon?! Az egy nagyon merész vállalkozás..:)
Mégegyszer köszönjük!
Horváth Marci:
Egy közös dolog minden olyan sportolóban van, aki kénytelen külső segítséget igénybe venni a játéka szabályainak betartására: meggyűlik a baja a játékvezetőkkel. Ezzel a mi csapatunk is így van, mert senki nem hallott még olyat, hogy egy meccs után mindenki elégedett lett volna a sporik teljesítményével, attól függetlenül, hogy valóban milyen munkát végeztek. Szóval Studió előadásra gyülekezett csapatunk magyar magja a Csikyben. Nézőtársaink kissé megilletődve pislantgattak felénk, mivel egy hétköznapi ember számára nem mindennapi a két lábon járó szekrény ajtók társasága. Ehhez mérten, plusz figyelmességünkről tanúbizonyságot téve, az utolsó sort foglaltuk el teljes szélességében. A színpad régi lepukkant öltözőre hajazó berendezettsége okán felrémlett egy-két régi fal- és padfirka, mely már megalapozta a jókedvet, mely szerencsénkre a darab első percétől az utolsóig fenn is maradt. A már szinte hungarikumnak számító Mennyei Megyei bajnokság egyik focimeccsét felügyelő játékvezetői hármas öltözőben lejátszódó, de azon messze túl is mutató életébe kaptunk betekintés.
Zseniális a három teljesen különböző férfisors kapcsolódási pontjainak felszínre hozatala, és ezen folyamat felépítése. Utólag visszagondolva, sejthetem volna, hogy ki kicsoda a darabban, de mivel a darab minden percében lekötötték az ember figyelmét és rekesz izmait, így nem is nagyon akarta az ember előre fejben összerakni a dolgokat. Nekem kifejezetten tetszett az a keserédes humor, ami az egészet jellemezte. Rálátást kaptunk egy olyan tényre, amiről mi játékosok és a szurkolóink is rendszeresen hajlamosak vagyunk megfeledkezni, miszerint a bíró is valóban ember.