Pécsről is erősítünk

Ahogy azt szezonzáró cikkünkben is írtuk, volt technikai vezetőnk, Kocsis Zoltán visszatért a rendőrséghez, így ismét megüresedett a csapat szempontjából kulcsfontosságú pozíció. Az új technikai vezető, Polczer Kata, noha Pécsről érkezett, több szálon is kötődik Kaposvárhoz és a Kaposvári KK-hoz is, és a munkakör sem lesz ismeretlen számára, hiszen az elmúlt 10 évben a PVSK csapatánál dolgozott.

- Ha jól tudjuk, nem először költözöl Kaposvárra.

- Így igaz, három évig a Kaposvári Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatója voltam, akkoriban az időm javát itt töltöttem, de gyakorlatilag 10 éve ingázok Pécs és Kaposvár között. Kosármeccsekre is vegyesen jártam, ha épp nem ütközött a PVSK-s programmal, akkor rendszeresen felbukkantam a KKK meccsein is.

- Áruld el, hogy kerül egy PVSK-s a kaposvári szurkolótáborba?

- A 2004-es bajnokcsapatban sok emblematikus figura volt, közülük Sztojan Ivkovics, pontosabban felesége, Béres Tímea, révén sok pécsi is figyelemmel kísérte a kaposvári férfi kosárlabdát. Az én figyelmem pedig akkor is itt maradt, amikor Stole már a PVSK-ban játszott. Ezt a szálat tovább erősítette, hogy a magánéletem miatt is szorosabb lett a kapcsolatom is a várossal.

- Mióta foglalkozol kosárlabdával?

- Általános iskolában, felsős koromban kezdtem el kosarazni, akkoriban Pécsett a női kosárlabda a fénykorát élte, minden fiatal lány Iványi Dalmáék nyomdokaiba szeretett volna lépni. Sajnos a gimnáziumi évek végére beláttam, hogy nem én leszek a következő Iványi, vagy épp Újvári, de a kosárlabdától, a lelátók világától nem tudtam elszakadni. Az érettségim évében már segítettem Máté Jánoséknak a Panthers körüli teendőkben, aztán a gimnázium után munkába is álltam a PVSK-nál. Kaposvári egyetemi éveim alatt sem szakadtam el a pécsi csapattól, részese voltam a kupagyőzelemnek, a bajnoki ezüstnek, majd a csapat újjáépítésének is. Az évek során kivettem a részem az utánpótlás körüli teendőkből is, az adminisztrációs feladatokból, a sajtóval és marketinggel kapcsolatos feladatokból is, jó kapcsolatot ápoltam a szurkolókkal, aktív részese voltam a pécsi Magyar Kupa Nyolcas Döntő rendezésének, dolgoztam együtt játékosokkal és edzőkkel – köztük Szrecsko Szekuloviccsal is –, azaz mindig is a kosárlabdával foglalkoztam.

- Miben különbözik az itteni munkaköröd a pécsitől?

- Itt sokkal inkább a felnőtt csapat körüli teendőkre kell koncentrálnom, hogy minden gördülékenyen menjen. Nagyobb felelősség hárul rám, de ez egyben motivál is. Tarthatnak elfogultnak, de úgy gondolom, Pécsen a legjobbtól tanultam, Csőri, azaz Kövecses József, az országban a legrutinosabb technikai vezető. Emellett megtisztelő, hogy egy hasonlóan neves technikai vezető nyomdokaiba léphetek itt Kaposváron, remélem, hogy legalább annyi ideig megragadok a csapatnál, mint ahány évet Guba (Nagy Imre) itt töltött! Monok Tiborék mellett ő is rengeteget segít nekem az átállásban, amiért végtelenül hálás vagyok.

- Könnyen megy majd a beilleszkedés?

- Remélem igen, de egy szezonnak biztosan le kell peregnie ahhoz, hogy teljes legyen a kép, mindenkit megismerjek. Most még akad gondom a rengeteg új névvel, új ismerőssel, de szerencsés vagyok, mert egy igazán jól működő gépezetbe, fergeteges atmoszférájú közegbe kell beilleszkednem, amely azért nem teljesen ismeretlen számomra. A csapat körüli személyzetből is sokmindenkit ismerek már, a lelátón is rengeteg az ismerős arc és a játékosokkal sem most találkozok először. Sőt, ha abból indulok ki, hogy a PVSK-s karrierem elején Fodor Márton ott játszott, és számomra nagyon jó korszak kezdődött közös munkával, akkor azt kell mondjam, az előjelek most még biztatóbbak!