Dalibor Damjanovic: azt szeretném ha családdá kovácsolódna a csapat

Néhány hete dolgozik mindössze Kaposváron Dalibor Damjanovic, aki a FIBA által a világ 11. legjobb válogatottjaként számontartott szlovén csapat segédedzőjeként érkezett Somogyba. A szlovén szakember hamar a szurkolók szívébe lopta magát, miután első hazai meccsén magabiztos győzelemre vezette a rossz formában szereplő alakulatot. Klubunk új vezetőedzőjével beszélgettünk pályafutásáról, céljairól.

– Eddigi pályafutásod során már több sikernek is örülhettél csapataiddal. Mire vagy a legbüszkébb?
– Nagyon büszke vagyok rá, hogy karrierem során eddig remek edzőkkel dolgozhattam. Zmago Sagadin is közéjük tartozik, aki nemzetközi és bajnoki trófeák sorát nyerte már meg. Három egymást követő szezonban is dolgoztam vele a szlovén Helios Suns csapatánál, majd egy évet Lengyelországban. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, a mentoromnak tekintem őt. A legnagyobb sikerem klubszinten a szlovén kupagyőzelem volt két évvel ezelőtt. Ekkor a döntőt a Cedevita Olimpija ellen játszottuk. Egy nagyon sikeres szezont zártunk a Krka csapatával. Arra is büszke vagyok, hogy összesen legalább tizenkét évet dolgoztam különböző pozíciókban a szlovén felnőtt és utánpótlás válogatottakkal. Segédedzőként tagja vagyok annak a szlovén válogatottnak, mely kvalifikálta magát a 2020-as tokiói olimpiára és kvalifikálta magát a 2022-es Európa-bajnokságra, valamint a 2023-as FIBA világbajnokságra. Ezen a három színpadokon, versenysorozaon zajlik az NBA után talán a legmagasabb szintű kosárlabda, így erre is büszke vagyok.

– A válogatott tagja Luka Doncic is, így vele is volt lehetőséged dolgozni. Milyen embert ismertél meg személyében?
– Luka Doncic nagyon szerény, a pályán és azon kívül is remek embernek tartom. Véleményem szerint a játékosok 99 százaléka nem vállalta volna el a válogatottban való szereplést egy nagy NBA szerződéshosszabbítás előtt, félve a sérüléstől. Ő azonban megmutatta, hogy mennyire fontos neki Szlovénia és a válogatott, melyet a világversenyek alatt mindennél előrébb helyezett. Igazi vezére ennek a csapatnak és nagyban segítette a válogatott történelmi szereplését. Nem gondoltam volna, hogy edzői pályafutásom során lesz lehetőségem egy hozzá hasonló kosarassal együtt dolgozni.

– Mindig is tervben volt, hogy az oldalvonal mellett keresed kenyered a kosarazás befejeztével?
– Véletlenül lettem edző. Játékosként mindig őszinte voltam magammal, igyekeztem reálisan látni a dolgokat. Kranjban játszottam együtt remek játékosokkal. Közéjük tartozott például Marko Milic, aki aztán az NBA-ben kötött ki. Felismertem ekkor, hogy a legmagasabb szinten nem tudnék játszani, így a tanulmányok felé fordultam. Aztán amikor befejeztem játékosként a pályafutásomat megkeresett a korábbi edzőm, hogy elkezdhetnék én is a kispadon dolgozni. Úgy gondolta, hogy jó edző lenne belőlem. Eleinte nemet mondtam, aztán annyira erősködött, hogy belementem. Gyerekekel foglalkoztam először, akikkel egy szerbiai edzőtáborba is mentünk, melyet Aleksandar Nikolic tartott. Nagyon sok neves edző tőle tanult, véleményem szerint a Balkán régió legjobbja volt. Amikor hazaértem a táborból teljesen megváltoztam, mondhatni megmérgezett a kosárlabda és éjjel-nappal ez járt a fejemben. Előbb az utánpótlás korosztályokkal kezdtem el dolgozni aztán jöttek a sikerek a felnőttekkel klubszinten is.

– Vezetőedzőként mi a filozófiád?
– A filozófiám a mentoromtól származik: csapatként kell játszani. A csapataimban nem egyénileg a játékos a fontos, hanem hogy a parketten lévő öt kosaras csapatot alkosson. Szeretem a fegyelmet támadó- és védőoldalon is. Mindig elvárom a játékosaimtól, hogy támaszkodjanak, számítsanak egymásra, nagy energiával kosarazzanak és száz százalékot hozzanak edzésen is.

– Kaposváron kevés idő volt felkészülni az első mérkőzésre, hirtelen jött a megkeresés?
– A klubtól elsőként Roli keresett meg. Egy vasárnapi napon hívott, akkor mesélt Kaposvárról. Kértem a következő napig, hétfőig gondolkodási időt. Az ügynököm azonban nem sokkal később már hívott is, hogy hétfőn este már edzést kellene tartanom Kaposváron. Így nem gondolkoztam sokat a lehetőségen, egyezett a filozófiám azzal, amire itt a klubnak szüksége volt. Szeretek fiatalokkal dolgozni, és mindig a megérzéseimre hagyatkozom, így azt mondtam, hogy vágjunk bele! Két edzés után utaztunk Szolnokra. Nagyon gyorsan történt mindent, a meccs hevében még a játékosok nevét is elfelejtettem, ami érthető volt. A Körmend ellen már több idő volt felkészülni, ami jól is sikerült, bár a második félidővel nem voltam elégedett. A Pécs ellen is sikerült nyernünk, de van min javítani még, szerénynek kell maradnunk, nehéz meccsek következnek. Nagyon örülök, hogy a szurkolók ennyire a csapat mögött állnak és szinte győzelembe hajszolták a csapatot idegenben is legutóbb. Szurkolók nélkül nincs csapat, és rájuk is szükség van a jó szerepléshez, örülök, hogy számíthatunk rájuk is és köszönöm nekik!

– Mik a célkitűzések a szezon hátralévő részében?
– Az szeretném, hogy ez a csapat egy családdá kovácsolódjon. Számomra a család az első aztán jön a kosárlabda, de a csapataimmal is mindig a családias hangulatra törekszem. Egy dolgot megígérhetek: minden edzésen és meccsen a legjobbamat fogom nyújtani. Célom, hogy bármennyi ideig is legyek itt, hagyjak hátra valamit magam után, gondolván itt főleg a fiatal játékosokra és a következő szezonban bejövő új szabályokra. Szeretném ha az ország is látná, hogy itt Kaposváron fejlődnek a tehetségek és komoly perceket kapnak a fiatalok az élvonalban, de nem szigorúan a szabály és kötelezettség miatt, hanem azért mert megdolgoznak a pályán töltött időért.

– A pályán kívül mivel töltöd szabadidődet?
– A nap minden órájában a kosárlabdán jár az agyam, így szabadidőmben igyekszem kikapcsolni. Szeretek futni, szaunázni, biciklizni, ezek kikapcsolják az agyam. Ezen túl a családommal, gyerekeimmel igyekszem időt tölteni, olvasni, filmet nézni.